Aleksandr Shutenkov’s essay explores the cultural meanings and implications of human-machine interaction, taking the musical genre of vaporwave as its starting point. He argues that modern man is stuck on the threshold of a radical existential change, supported by a number of nostalgic aesthetic trends, maintaining the status quo of digital capitalism. The totalisation of the hauntological paradigm is explored, among other things, through the notions of the technological unconscious and liminal spaces.
Aleksandr Shutenkov esszéje a vaporwave zenei műfajából kiindulva vizsgálja az ember-gép interakció kulturális jelentéseit és következményeit. Okfejtésében amellett érvel, hogy a modern ember megrekedt egy radikális egzisztenciális változás küszöbén, amelyet számos nosztalgikus esztétikai irányzat támogat, fenntartva a digitális kapitalizmus status quóját. A hantológiai paradigma totalitássá válását többek között a technológiai tudattalan és a liminális terek fogalmain keresztül vizsgálja.
Milyen cselekvési mozgástere lehet ma egy oktatónak, akár pedagógusként, akár az egyetem önszerveződésében vagy az általában vett az oktatáspolitikában?
A barátság a közelség kérdése, és nem egy meghatározott terepen zajlik, mint ahogy nem is közös hiten alapszik. Ehelyett a létezés legapróbb, legmegfoghatatlanabb érzékelését osztja meg.
Merthogy az álom is valóság. Hatására a lelkekben megszületik az egység a helyzet, a test tevékenysége és a gondolatok belső tája közt. Míg a csavargó beszél, létezik szabad országa.
Az ellenhegemónia-építés kollektív, szervezett erőfeszítést igényel. A blokképítés, az intézményépítés, a szervezés és a szövetségkötés gyakorlatait. Praxisként felettébb lassú, fokozatos és munkaigényes: időben elnyújtott lázadás.
Hogyan (nem) boldogulhatunk a kolozsvári ingatlanpiacon? Miként érinti az ingatlanbizniszre jellemző profitfelhalmozás a fiatalokat? Mi jelenthet megoldást a lakhatási problémákra? A Căși sociale acum (Szociális lakásokat most) novemberi bejegyzésének magyar fordítását közöljük, amelyet néhány személyes beszámoló követ.
Az élet fragmentáltsága elválasztja az ember életét a politikától, amely következtében kiüresedik. Giorgo Agamben élet-forma fogalma újrakeretezi ezt a hasadást, és ezzel együtt felmutatja a lehetőségét is az élet szétszóródott részeinek egységesítésére.
Sipos Balázs a szocialista realizmust mint állami esztétikai normarendet veti össze Lukács György marxista esztétikájával. Tanulmányát három részben közöljük.
Sipos Balázs a szocialista realizmust mint állami esztétikai normarendet veti össze Lukács György marxista esztétikájával. Tanulmányát három részben közöljük.
